Belelépett, most éli a 18-dikat a Fesztivál, és beindult a pörgés, minden szinten, helyszínen. Nyílt szívekre és érzésekre vár a Thealter. A Régi Zsinagóga mint mindig hűvös, ám a hangulat máris melegszik.

Balog József fesztiváligazgató hozzá mérten sajátos megnyitójában nem sokat kért, csak a nézők nyitott szívét és érzéseit, hogy valóban érzőkké váljanak. Persze mondott köszönetet is támogatóiknak, munkatársainak, szeretteinek.

A 18. Thealter megnyitója igazán bensőséges ünnep az egyik firkász mondta: a résztvevők egyharmada kolléga, a másik egyharmada a kollégák kollégája, a harmadik egyharmad pedig jó haver, akik mind örülnek.

Majd csevegés, gyümölcsevés és borivás, parolázás. Kiállítás képei. Compagnie József Trefeli Ooorfeusza, a Thealter saját produkciója. Fájdalom, szerelem, halál:
Metamorfeusz

„a tánc nem más, mint metamorfózis, ahogyan a súlyos, mozdulatlan test a mozdulat energikus könnyedségévé lesz. Egy táncdarab elkészítéséhez nincs is jobb kiindulási pont, mint Orfeusz alakja. ... az ő története három metamorfózissal szembesít bennünket: az élet művészetté, majd a művészet szerelemmé alakul, mely végül a veszteség, szomorúság és gyász által előidézett, mindent behálózó metamorfózishoz vezet. Vagyis a halál nem más, mint végső próbatétel a szerelem és művészet előtt: ahhoz, hogy a halandó élet kiszámíthatatlansága fölé emelkedjen, Orfeusz művészetének a veszteség és halál dimenzióit is magába kell foglalnia, hogy végül elnyerhesse a halhatatlanságot. Maga Orfeusz is hármas metamorfózison megy keresztül: szerelembe esik, megjárja a poklot, majd mindent elveszít. De ezzel a történet nem ért véget: ő a költészet hercege, a szavak mestere, a legkiválóbb zenész, vagyis a nyugati lírikus költészet atyja, hiszen sikerült győzedelmeskednie vonzalmának legfőbb tárgya elvesztése felett, visszanyerve ezzel művészete függetlenségét,
és visszakapva így a világot. Így, bár meghal az általa elutasított asszonyok keze által, halála egyenértékű a megdicsőüléssel." (Bernard Schlurick)

Az Andaxinház már a Hungáriánál persze más: gyönyörű testek a pillanatban.

Kobez-Centre Memoire de Corps (Franciaország) - Nyári Mozi (Szerbia): Csend-ért (Pour la Silence) „Elmélyülten az erdőre gondol, és rájön, hogy nem az erdőben van, hogy nem benne van az erdő, hanem ő maga az erdő. az erdőben ő maga az erdő, de az erdő benne is létezik. Észreveszi, hogy nincs ő sem és nincs az erdő sem, csak az van, amit itt és most megél az erdő mélyének sötét színpadán. ..." (Der Daphnisz)